+36 30 / 468 9544      Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Bevásárlókosár (0)

Caridinák és Neocaridinák vízparaméter igényei

A garnélák pár éve robbantak be az akvarisztika világába és nagyon hamar óriási népszerűségre tettek szert. Érdekesek, aranyosak, gyönyörű és változatos színeik miatt rengeteg ember szívét rabul ejtették. Viszont az is tény, hogy a régebb óta „beakvarizált” halakhoz képest gyerekcipőben jár minden velük kapcsolatos fontos teendő (pl. pontos fajmeghatározás, leírás, igények meghatározása, stb.). Az internet világában szerencsére az információ gyorsabban áramlik,  –  bár  nem mindig hiteles és ellenőrizhető - ezáltal könnyebben elérhetőek fontos és hasznos tudnivalók a garnélák tartásával és tenyésztésével kapcsolatban. A hely és az idő itt most nem elegendő minden, a garnélák tartásához szükséges tényező leírására, ezért e cikk csak a vízparaméterek kérdését tárgyalja a hazánkban jelenleg leggyakrabban tartott két garnélafajra koncentrálva.

 

A Neocaridina davidi ( régebbben N. heteropoda) faj a legnépszerűbb, magyarországi körülmények között könnyen tarthatónak számít. Ebbe a fajba tartozik pl. az eredeti „vad” változat (barnás-szürkés), red cherry,  red sakura, yellow fire, különböző rili változatok, blue velvet, csoki sakura, orange sakura, black sakura. Ezek a garnélák mind egy fajba tartoznak, ez azt jelenti, hogy társítva őket könnyen szaporodnak egymással. Sajnos a kereszteződés eredményeképpen nem kívánatos, az eredeti vad színre visszaütő garnélák jönnek létre, ezért eredményes tartásukhoz változatonként külön akváriumot igényelnek. A Neocaridinák közös jellemzői, hogy elég ellenállóak és a vízparaméterekre kevésbé érzékenyek. Tartásukhoz és tenyésztésükhöz a magyarországi csapvíz a legtöbb esetben megfelel. Ezek az értékek, bár területileg jelentős eltérések lehetnek:  gh (összkeménység) 10-20 nk, a kh( karbonátkeménység) a gh alatt pár fokkal, a pH pedig 7,2-8,0.  Mivel a tűréshatáruk rugalmasnak mondható ezért lágyabb (kisebb gh-jú), alacsonyabb ph-jú környezetben is sikeresen tarthatóak.


A Caridina fajhoz tatozó garnélák esetében már sokkal másabb a kép. Magyarországon népszerű és elterjedtebb képviselői: CRS (Crystal Red Shrimp), CBS (Crystal Black Shrimp), Taiwan (panda, king-kong, blue bolt, stb.), tigris, szuper tigris, red tiger, blue tiger, black tiger, new bee. Természetesen változatonként eltérőek az igényeik a vízparaméterekre vonatkozóan, de elmondható, hogy ezeknek a fajoknak a tartásához fontos a lágy és savas víz. Ezt viszont a hazai viszonyok között nem egyszerű „előállítani”. A csapvíz pH-ja lúgos és a keménysége se megfelelő. Az RO-víz (membrános víztisztító által előállított víz) pH-ja megfelelő, de szinte mérhetetlenül kicsi ásványi anyag tartalma. A kettő megfelelő arányú keverékével egyszerűen előállítható 4-5 gh keménységű víz, viszont ennek a pH-ja annyi lesz, mint a csapvízé (7,5-8) amit a Caridinák nem szeretnek és nem is tolerálnak. RO-víz teljes körű alkalmazásakor viszont nem lesz elegendő ásványi anyag a garnélák számára, ami lassú fejlődést és vedlésképtelenséget okoz. A lágy és savas víz előállítása RO-víz (esőviz, egyéb 0-s víz) „visszasózásával” oldható meg könnyen és hatékonyan. A BW Gh up vagy a Salty shrimp Gh+ úgy emeli a víz  gh-ját ( összkeménységét), hogy nem változik a kh (karbonát keménység). Ez azért fontos mert a savasság-lúgosság szempontjából kiemelten fontos tényező a kh (magas kh szint lúgosságot eredményez). Tehát ez esetben a kh szint elenyésző marad, a pH nem növekszik, marad a savas tartományban, viszont a gh értéke – a visszasózás adagolásának függvényében - könnyen beállítható. Ezáltal megfelelő ásványi anyag szintű, de lágy és savas víz lesz a végtermék, ami tökéletesen megfelel a Caridinák számára. 


Felmerül a kérdés, hogy működik ennek a gyakorlati megvalósítása. A csepegtetős tesztek jók, de elég hamar unalmassá válik a használatuk, és mivel elég sokszor kell mérni, nem is praktikusak. A TDS mérő ilyenkor nagy segítséget jelent a garnélatartóknak. A TDS (Total dissolved solids) jelentése: a víz összes oldott anyag tartalma. Ez egy pár ezer forintos műszerrel pillanatok alatt, nagy biztonsággal mérhető. Vízcserekor megmérjük az akváriumi víz TDS értékét, és ehhez állítjuk be a cserevizet. A használandó víz (RO, esőviz) TDS értéke 0-20 közé esik, ez természetesen 0 gh-t(összkeménységet) jelent. Ezt kell visszasózni (Borneo Wild Gh up vagy Salty shrimp Gh+) az akváriumi értékre, az adott garnéla igényei szerint.  CRS-ek esetében ez az érték 100-140 TDS (4-6 gh). 

 A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a két faj igényei jelentősen eltérnek egymástól. A Caridinák sokkal kényesebbek a vízparaméterekre, de sajnos többen abba a hibába esnek, hogy nem veszik figyelembe az adott faj igényeit és próbálják más vízértékeken tartani őket. Ezek a kísérletek szinte minden esetben kudarccal végződnek.

Megemlítendő még e témakörben, hogy sokan szeretnék társítani a garnéláikat helykihasználás és egyéb, más szempontok miatt. Mivel Neocaridinák és a Caridinák nem kereszteződnek egymással ez esetükben megoldható, de csak kompromisszumokkal.  Fő elvként kijelenthető, hogy minden esetben a Caridinák igényeihez kell beállítani az akvárium vízparamétereit, mert a Neocaridinák sokkal jobban alkalmazkodnak a körülményekhez. 

 

 
www.shrimpland.hu
 
Kövess minket Facebookon és Google+ oldalunkon! Értesülj az újdonságokról!